Alkotás

Amatőr költő vagyok...

és fotósnak is gyenge közepes. 

Már-már fel is adtam, minek is ez. 

Írásomat rejtegettem, 

Aztán pedig félretettem. 

Kinek írtam nem értette,

senki kézbe sose vette. 

Pályázatot sosem nyertem,

Magamnak meg mit vezessem?

Vesébe mikroszkópozó soraim

soha nem mutattam odakinn.

Képek is akadnak itt-ott,

fogtam én is az instagramot,

gondoltam, párat megmutatok.

Aztán az emberek átpörgetnek,

szívet nyomnak, majd letesznek, 

s munkám, lelkem, szenvedélyem,

mely ott lobog a kép szegletében

nem láthatják meg soha, 

mert az idejüket nem adták oda.

S ott a lencsvégen, tollam hegyén,

szívem fókusz-közepén, 

megmozdul az erő, s neuronszél süvölt.

Formát nyer a gondolat, és a tér testet ölt.

S papírra, képernyőre lapulva

vesztegel, hogy halhatatlanná gyalulva

homokszem maradjon egy big data 

korszak sivatagában mélyre szorulva.

Megálljt parancsolni, ó dehogy,

nem akarom, nem megy, és nem is fog. 

Mert az gyermeki öröm, ha egy mű születik,

S rajongva rohangálok körülötte napokig.

Olvasom és nézem és szeretem,

magamat is ki e csodát készítem.

S az alkotás olyan kiapadhatatlan öröm

Ha megtagadnám, azzal magam megölöm. 

S ha van isten, ki ugyanígy fabrikál,

akkor ő is így örül nekem, mikor kreál.

S körülöttem ugyanúgy rohangál, 

ujjongva boldogan, s szeretettel farigcsál,

javítgat egészen míg elém nem áll,

peckesen nagy szárnyával a kék halál.
S én szembenézek halhatatlanná gyalulva
S nulla-egyesekre széthullok majd a porba.

Csak egy amatőr isten, 

amatőr teremtménye vagyok,  

aki amatőr verseket habog 

és gyenge közepes képeket hagyok,

de mindezért hálát adok.

Rutinundor

Amatőr költő vagyok. 

Amatőr költő, 

és fotósnak se túl jó, 

zenésznek is kezdő, 

hobbigitározó.

Rajzolni is szeretek, 

ritka az ilyen eset, 

perspektívát másolok, 

de magamtól nem tudok.

Békémet meglelem 

az irodalomban,

perceim így pergetem

villamosunalomban.

Nómen est ómenem

a matematika,

de a tanításnál

sose vágyom jobbra.

Sok filmet is néztem,

sorozatfüggő vagyok,

de hogy képben lennék,

némi kivetnivalót hagyok

magam után.

Kurtán-furcsán.

Dolgozni tudok, szeretem

ha izmom húzódhat,

a mozgásban ha szenvedek

hálás vagyok hogy még zúzódhat.

A vasalás kikapcsoló, 

de túl sokszor már unalmas,

a konyhában tündér vagyok,

de minden nap? borzalmas!

Pont annyit mindenből, 

hogy kreatív az legyen,

de rutinná sose váljon,

ettől ments Istenem!