Erdő illatát imitálja az aszfalt,
és bomlik a járdán a nedves kutyaszar.
Zenél a szél, csellózik.
Libbenti a lány vékony A vonalát, mint az ifjú, ki kajtat utána.
s kifordítja a sárga esernyőt.
Találta. Most beletörik.
Viaskodik az elemiekkel, belepirul.
S belül üvöltve költ. Újra költ.
Sikítva tépdesve a szavakat
Fütyülve, zúgva, orkánszélben, tombolva a sötét éj
alatt gyalogolva haza, a ki nem mondott
Szavak kavarodnak a papíron. Kavalkád, mint
Ahogy a szél szórja az ázott leveleket.
A gombák jutnak az eszébe, gyerekkor vizes erdeje.
Nyálas a körút, hidattörő szél repüli át
a Dunát.
A kamilla párájának ütemére peng a tamburica.
A ki nem mondott szavak
alszanak.
Érkezik az ősz, Dunjám
A virágok sem illatoznak már,
Sem a tulipán, sem a jázmin,
vagy az orgonák...
