Nem történt semmi mese, adminisztráció

Itt vannak a nem történt semmi mese epizódjai. Olyan momentumok, amelyek nem fontosak. De valamiért mégis fontosak voltak. Mint a filléres emlékek, csak virutálisan. 

Útinapló, első bejegyzés

Mindenfelé járunk, de sok részletet elfelejtünk, és csak a képek alapján tudunk emlékezni, úgyhogy itt összegyűjtjük, hogy merre jártunk, és milyen élményekkel gazdagodtunk. 

Ecsettel festem a csontvázam színesre

Ecsettel festem a csontvázam színesre
Kis virágmintákat rajzolok reá
Mosolyog  a gyönyörű nő belőle
S mélyen a férfi püföli a zsákot.

Őrülten sírna, de nincs szeme neki.
Vicsorog és ocsmány.
A sötét fákon levél zajong.
A férfi erősen püföli a zsákot.

Sűvítő hosszú ólom repül fejedbe.
Az úton ülsz és a cigarettafüst száll.
Csontos kezedre hull a parázs,
nem bánod. Égessen csak.
Pedig fáj. Te csak ülsz az út közepén.
A képedbe a halál röhög,
A szégyen telehányja a koporsódat.
S a férfi püföli a zsákot

Melyben a kipingált szkeleton
Csak a fejét csóválja, vigyorog
És azt vicsorogja: Úgysem!

Hajnali mérgesség

Elmondanám ezt néked, ha nem unnád,

Ma délután háromkor abbahagytam a munkát,
Le is feküdtem, hamar. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig így-úgy mérges unalomban,
Walesi bárdokat mormolva, azonban
Az egész nap lázasan szúrta a szemem,
izgatta szívem a marék gyógyszerem,
meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek nem bánom az egészet,
A villanyfényben a sarokban megcsillan egy pókfészek,
Számomra most már úgyis ez a végzet
A nagypapám se aludt rádiószó nélkül,
csak, mint a részeg,
S pupillám összehúzva az ablakon kinézek.


Várj csak! Nem, semmilyen báltermet nem látok,
Semmi kosztolányis csodakastély világot.
Csak egy ócska vaslámpa küldi az átkot,
mert idevilágít, és tőle még egy csillagot se látok.

Végülis összeállt a napi Ritu-rituálé

Egy nap az alábbi időintervallumokból és teendőkből áll!

alvás, munkahely, sport, étkezés (vacsora), saját magam, Nikola, lakás


1. Az iskolában legkésőbb 16 óráig tartózkodom. Igyekszem minden teendőt, készülést, email olvasást, megbeszélnivalókat erre az időre szorítani. A kreatív munkát reggel végzem, a monotonabbakat pedig délután 15 után, mert addigra már nagyon fáradt vagyok. A dolgozatokat igyekszem még aznap kijavítani.

2. Igyekszem mindig 11-13 között ebédelni. Ha reggeliztem, lehet később, ha nem reggeliztem, akkor mindenképp hamarabb. Ha nem sikerül tartani ezt az időtartamot, akkor okvetlenül reggelizem, vagy bekapok valamit szünetben. (Szünetben bekapható kajáknak utánajárni, cikk később.)

3. Legkésőbb 16 órakor elindulok a munkahelyről, hogy 17-re hazaérjek. Kivétel, ha megbeszélés van, vagy program, ez maximum egyszer lehet két hét alatt átlagosan.

4. Megérkezéskor átöltözöm, 10 percet pihenek, átgondolom a napomat.

5. 18-ig sportolok valamit. Ez a legjobb idő a test használatára, amikor az agy már kifáradt. Amíg jó idő van, kimegyek futni. Ha rossz idő lesz, akkor beiratkozom a szemközti edzőterembe. Néha pingpongozok Nikolával. Ha már lesz délután jógaóra, akkor arra fogok járni. Egyszer-egyszer uszodába is elmegyek. Legrosszabb esetben sétálok egy órát, mert azt bármikor lehet. Táncolok shuffle-t vagy csak úgy. Öttől hatig!

6. Hattól előkészítem a vacsorát, és hétig vacsoraidő van. Nem beszélgetek vacsora közben. Idegesítő. Elmosogatok.

7. Hét és nyolc között még kaphatok egy órát a másnapi készülésre, ha nem sikerült mindent befejeznem.

8. Ha az iskolával nincs dolgom, akkor fél órát magamra szánok, fél órát pedig a lakásra.

9. A lakásban minden nap rendet teszek, igyekszem úgy nem lefeküdni, hogy maradt valami elől, vagy piszkos. Legalább öt percet szánok valamelyik rutinfeladat (mosás, felmosás, porszívózás, vasalás...) elvégzésére, minden nap.

10. Fél órát magamra szánok, gondolkozom, olvasok, híreket nézek, írok. Ha kell még elvégzem a napi analizációmat, nem a lefekvéskor akarom megoldani a nap összes problémáját.

11. Nyolc óra körül megyek tisztálkodni. Ezzel együtt elrakom az aznapi és kikészítem a holnapi ruhámat, annak minden kiegészítőjével. Nem akarom Nikolát zavarni reggel, és általában zombi üzemmódban amúgy sem vagyok valami kreatív. A táskámat összepakolom, a felesleges dolgokat elpakolom.

12. Nyugodtan ülök le filmet nézni, játszani. Két részt nézünk egy sorozatból, vagy egy filmet. Ehelyett beszélgethetünk, társasozhatunk. Ez az idő már nem alkalmas a test, legfeljebb az agy használatára. Másfél órát szánok erre.

13. 10-kor lefekszem. Ha másnap reggel első órám van, akkor szigorúan 10-kor.

14. És persze tisztában vagyok vele, hogy percre pontosan ez a napirend nem tartható, ezért flexibilisen kezelem. A délutáni projektek közül a héten minden nap az egyik hangsúlyosabb legyen, arra kicsivel több időt szánok, mint a kijelölt fél-egy óra.

The newest decisions to help to catch that routine

1. Half an hour for myself every day

2. Half an hour for the flat every day

3. Watch less TV and series

4. 15 minutes at least to talk with my husband every day

5. To go to bed 22.00 at last.

Álmaim és a kapcsolatok, és hol ér össze a Sapiens a Kis herceggel?

Álmomban medve voltam. Vagy anyaság, vagy nem, nem tudom, de viccesnek találtam. Álmomban lehullottak a virágok az orchideámról, és szomorú voltam. Álmomban pocsék órát tartottam, senki nem figyelt rám, és csalódott voltam. Szétszedtek, és én tehetetlen voltam.

Majd felébredek, és semmi sem történt. Nincsenek mancsaim, a virágok nyílnak, és holnap egy ugyanolyan hétköznap lesz, mint a többi. Kortyolgatom a hűlő kávémat, és arra gondolok, hogy vajon a jó úton vagyok-e. Izgulok, hogy mit hoz a holnap, s  a holnapután. Egyedül vagyok, de ez most jó így, néhány átharsogott nap után. Kapcsolatok...

Én végülis arra jutottam, hogy nincs olyan, hogy egy kapcsolat megszakad. Nincs. Nem lehet. 

ÉS talán csak most értettem meg, amit a Róka mond: Egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél. Igen, a szelidítés olyan, mint a kapitalizmus, csak előre van, nincs vissza. 

Azok a barátságok a gimnáziumból, nem múlnak el. Nem beszéltek, de akkor sem múlnak el. Bármit tehet a másik, elválhat, megcsalhat, lefeküdhet, s fedje a nevét akármilyen szürke köd, te megbocsátasz. És végül... 10 év után megszerveztük a társaság gyűlését.

Akit egyszer megismertél, azt ismered. És ha rádír éjnek éjvadján, hogy kérdezd meg a férjedet, hogy a jugoszlávia1941-benkiválófüggetlenönállósulóHorvátországnácibábállam... nem is érted mit kérdez... válaszolsz. Faktosai kérdezték? Faktosai vannak? Ilyeneket kérdeznek? Nem dicséred meg, pedig tudod, hogy vágyik a dicséretre. Iszonyatosan vágynak az emberek a dicséretre. 

Gyerekszerelmek, szakítások... soha nem tudtam elengedni. Legfeljebb kizárni, és berakni őket a fiók legmélyére külön-külön egy-egy  Filléres emlékeim dobozba. 

Igen, az osztálytalálkozó, lidérces emléknyomok. Nem is az vagyok már, de nekik az vagyok, és én nem akarok az lenni. És hallgatni a túlkompenzált élettörténeteket, amik mind happyenddel végződnek, és sikersztorik. Nem megyek el. És mégis el kell mennem. Mert ők voltak, akik nap mint nap láttak, és velem voltak. És az is én voltam, mégha szégyellem is. 

Nincs olyan, hogy egy kapcsolat megszakad. Nem múlik el barátság, nem múlik el szerelem, nincs válás, és talán nincs halál sem. Lehet, hogy más utakon jártok, és olyan nagy ez a világ. Annyi út van benne, annyi szép, sikeres út. De olyan kicsi is, hogy ezek az utak néha találkoznak. Vissza-visszakanyarodnak. Néha pedig távolság kell, mert csak ebben a távolságban lehet átírni a viszonyt. Mindig úton kell lenni, mert ha megállsz, meghalsz. Life is like riding a bicycle, to keep your balance, you must keep moving. 

Közel harminchoz, most értem csak mélységében, hogy felelős lettél azért, amit megszelidítettél. És azt is, hogy mennyire iszonyatosan fontos, hogy kikkel találkozol fiatalkorodban. Kiket szelidítesz meg. Iszonyatosan fontos, és nagyon nehéz kor. Nagyon nehéz kor. Bár melyik kor nem nehéz?

És a tanítás, hát mi más, ha nem szelidítés nap, mint nap. És talán ezért fáj annyira az az álom, mert te rókaként vársz, és minden nap pontban megjelensz, a hektikus Kis herceg pedig hol jön, hol nem. És százával kötöd a kapcsolatokat, amikért felelős vagy... felelős vagy... felelős vagy... felelős vagy...

És én talán pont ezt akartam? Magam sem tudom, mit akartam. Csak álmodoztam. S, hogy jó úton vagyok-e... Who knows? Lehet, hogy ez is csak egy álom.

New decisions

Hello world! 

Cannot tell nobody, must tell everybody. 

The newest decesion in my life is to be systematic, and evolve my daily routine. 

So much fears in my life, which I can't carry alone, nor  give it somebody. And this is just rotting in me. I can project them to the school, but in fact all my problems are in me. The school is school, how I deal with it, this is the question. But this is so uncontrollable for me. I could speak about it hours and days and years, nothing would be solved, and nothing would be easier. I could complain about it permanently, but this is nothing more, but disjecting bad thougths and feelings, and nothing is changed. Nothing comes from this.  

I want to go far away, fly fly away, but my shadow is coming. My body is coming. My fears are following me. Never could escape from them, but turn around and fight against them. 

This anxiety of mine  is so tough. I never understood the challenges of adulthood. But now. I always thought that every problem is solvable. No, not at all. And I'm not almighty at all. 

I don't know what is the sense of this text. I'm just writing my feelings without controll. Enough controll for me. All day I controll kids, and myself. Every afternoon I'm so tired of this, that I would like to swear all the time. And I'm become agressive but not with others, with myself. It's just collected finitly to explose at the end. Maybe it won't be just an explosion, becuse this explosive is a poison in me,  eating me from inside. This is eating my body, my organs, and I'm falling apart. MAybe there is nothing anymore in me, I'm totally empty. Maybe I have no tomb at all.

Nobody can imagine how hard and decreasing is to experience every single day that they don't respect you. Don't listen when you are talking. Don't do what you ask. And you have to fight for every word, every minute, every task. You learnt for them for five years. You give them your time and creativity. You were preparing for years. Not just in the university, this is the least. Look at this blog. Look at the subtitle. It was all for them. For them in the school, and for them in me. And now I have nothing, I lost both of them. It seems so unnecessary attempt for me now.

I know that I'm valuable. I have a lot of knowledge and fun I know. And I failed it to pass. And it makes me so upset. 

What doesn't kill you makes you stronger, says the citation, but this is not true. You won't be stronger... just humiliated. I'm afraid of that I won't survive this period without any mental problems. This spasm in my stomach every sunday... this awful nutrition, which I really can't control. And my worst fear is that it won't cease, when I finish this school. Because I will always know that they didn't respect me, and I will always be afraid of people's respect. And I will carry this fear, like a failure, like a complex. It won't makes me stronger. It's literally killed me, killed my pride, killing my pride day to day. Not just once. Not twice. It's killing me three years permanently.  

Against the fear of rejection

Yesterday I've watched a Ted video, about fear of the rejection, and how to fight against it. And I thought this video was about me. Me, full of fears, shame, non confidence... comes from my family.

Oh how much is easier to say it in a strange language. Oh how much was easier to say,  Love you, in an other language. Oh  thank you God for languages. And thanks God I met with P. yesterday, who gave me encouragement. 

So my new bucket list is below. I dreamed big, sooo... not sure at all that I can realize everything. 

1. Not to TEACH anymore in school. 
2. Work in a coffe store. 
3. To find my job, and be successful in my life, begin some projects or a corporation, and to earn the right amount of money, which I could feel that I deserved. 
4. To do sports at least once a week, to go to pool at least once a month.
5. To care about my health, and not to hold over to go to the doctor. 
6. If I am not sure about smg to ask for help and opinion.
7. To listen my husband, and not to hang on him. 
8. To have time doing nothing. To have enough time for everything and find peace.  Not to be afraid of everything.
9. To publish a book with my poems. 
10. To have children.  
11. To communicate in English without shame. 
12. To have a house with a wide window sill to sit there hours with my coffee and book staring out to trees, birds or see.
13. Not to live in a capital city. 
14. Live abroad once again temporarly. Which doesn't mean Croatia because it is not abroad for me anymore. 
15. To figure out who are my true friends? Do they even exist? 

15+Always be in love with my husband, and never forget it how much he means to me. 

Tátraillat van a XI. kerben

... csak itt sokkal hársosabb. 

Fenyővel keverten

a homályos esteszag.

Vihar utáni pocsolyák

tükrén szivárvány aroma,

villámokkal megszórt utcák

a Kaktusz előtt egy relikvia. 

A pára száll, tág orrlyukakon

mesegomba jut eszedbe,

Ott, ott az isteni csúcson

 meg egy csodás naplemente.

Corvin sétányon avagy Helyzetjelentések

Üres a papír

Mivel írjam tele

Már el is kezdődött

Mégsincs meg a fele

Fogalmam sincs hova

Visz ez a tanoda

Miről szól ez a vers

Mindig csak egy sort mersz

Kigondolni, leírni

Sűrűsödik már itt alul, ni

S még mindig nem szól semmiről

Az élet, a nagy tanóra is így megy el. 

Elevenen mentem menetben

De nem lettem feneketlen.

Kegyes kelme nem mereven

Lett egyre feszesebb. Ettem

S lettem keblesebb. Emellett

lentebb kerekedett. Gyerekem

lett. S e gyerek megeleve-

nedett. Szerettem. De testes lettem.

Leszedem e feneket! Fene

egye meg! S ez eszperente

szerencse helyett verset szerkesztek. 

A Halál másik rokona

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Én az idegesség hordozója vagyok

Szeretem ha a bensőm feszült

Szeretem reszketve tervezni azt, 

Amire sor kerül. 

Én a félelem hordozója vagyok.

És tehetetlenül remegek,

Soha nem találom azt,

Amit keresek.

Én a fájdalom hordozója vagyok.

Mintha megrendelésre jönne

Úgy tombol a fej, zakatol,

Bugyog az epe.

Én a magány hordozója vagyok. 

Nem szeretem az emberi kegyelmet,

Magam megoldom, s nem kérek

Segítséget.

Én az idegesség hordozója vagyok,

Bárhova megyek, mindenhova követ,

Akárcsak a halálnak árnyéka, hiszen én az Ő

rokona vagyok.