Pici vagyok, mi lesz, ha kilépsz az ajtón?
Örökre a mindjárt, mit jelent, nem tudom!
Vegyél karodba, úgy félek, ölelj meg forrón!
Nem beszélsz hozzám, magam orra bukom.
Parókák és maszkok, sok magányos állat.
A nap is szipogva süt, hüppögi a meséket,
Felsírok éjszakánként, hogyha nem talállak.
Én nem így képzeltem el ezt az egészet.
Nekem anyuillat ül a szombatlepedőkben,
Kedves biztató szavad, harsány nevetés,
Most halálszag terjeng kinn a levegőben
Hozzád bújhatok még egyszer? Kevés!
Csak a dagadt ruhát cipelted, kértem én?
Szórtad magad idegeneknek, nem értem én.
Alkudozom, csak még egy napra kérem én!
Anya, ne hagyj itt, fél a kislány és én!
