A reggelit csak azért eszem mert így kell,
Szemben a bőrfotel,
Egyedül akarok lenni.
Vajon egyedül rossz-e lenni?
Nyugodt semmi más
Mennyi beszélgetés volt,
Most üres a McDonalds.
Majd délben megtelik, most holt.
A képernyőn az elérhetetlen boldogság,
Honvágy, ha hol a hon.
Nem engedek mélyre már.
És nem adom mélyről.
Ez ilyen. Boldog ésmert nem fáj.
Semmit nem engedek.
Hogy láss.
7:25 Déli - 11:07 Nk
7:45 Déli - 12:30 Nk
00 40 722 237 500
Látom őt.Mint, akkor a McDonaldsban.
Szúr egy könny. Akkor is szúrt.
Azt is leírtam.
Csak akkortájt könyvet írtam.
Néha szeretek egyedül lenni.
Ha elegem van az emberekből.
És semmit nem engedek ki.
Felszín, és nincs ott senkim.
Ez a felnőttég ára.
Eladva az őszinteséget
a társadalmi elvárásoknak.
Csak az a könny ne szúrna,
minden olyan szép volna,
de valami van belül,
hányszor megöltem volna már,
s most szemben a bőrfotelen ül
nem hagy nyugodni csak kivár,
s legyen a Szent István bazilikában
vagy a boráros McDonalds-ban,
az alkalmas csöndben megtalál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése