Már csak három nap
Nem fogom kibírni ezt a hétvégét. Szerintem elköltözöm valkihez. Csak Gabi és én és csend és egyedül. Elegem van. Mindennap átjön valamiért. Átköltözöm a szomszéd szobába. Vagy valakihez de minnél messzebb innen. Mi lesz így a vizsgámmal?
Egyedül
Megőrülök ettől a csöndtől. Attól, hogy nem beszélhetek senkivel, mert nincs itt senki. Olyan szeretet nélküli ez az egész. Ha nem töltök együtt időt senkivel. Nem bírom tovább. El akarok menni. Mikor jön már valaki. Egész nap egyedül vagyok, és tanulok. Megőrülök. Mindenki éli az életét csak nekem kell még majdnem egy hétig ide bezárva lennem. Ha addig nem beszélhetek senkivel én depressziós leszek. Unom rettentően. Utálom az egész matek szakot. Már minden normális ember réges rég végzett, miért csak minket nyúznak ilyen sokáig? És a jövő félév ugyanilyen lesz. Július másodikáig itt leszek egy sötét szobában és a vizsgáimra készülök. Mikor lesz már vége? Emberek hol vagytok?
Döntések
A nagy dolgok mindig nagy ugrásokkal indulnak.
Kis félelmek kis lépései vezetnek a szakadék széléig, és onnan már csak egy esély van, a lendületvétel.
Kis félelmek kis lépései vezetnek a szakadék széléig, és onnan már csak egy esély van, a lendületvétel.
Egy elkésett karácsonyi vers
A város szennyét belepi a hó
A minden bűnt elfedő puha takaró
Nem hat rá sem perzselő nap, se hő,
Csupán finom szellő örvényt tekerő.
Tél apó kócolja felesége haját,
Hulló por takarja a fagyott világ baját,
Minden ember zaklatottan keresi a helyét,
Álmos kis hóvirág hajtja le szép fejét.
Ezüstös üveggömb a gyerekkor képeit
Csillogva szórja szét az éjszaka fényeit.
A kis jászolt óvja egy magas lámpa itt,
Karácsony küldi szét szép angyal-lányait.
Gyerekek örülnek, minden szép, csudajó,
Apu sapkája és orra is csupa hó,
A kéményből csend száll fel, az illat idejő,
A nagy titok aláhull, mint fehér terítő.
A minden bűnt elfedő puha takaró
Nem hat rá sem perzselő nap, se hő,
Csupán finom szellő örvényt tekerő.
Tél apó kócolja felesége haját,
Hulló por takarja a fagyott világ baját,
Minden ember zaklatottan keresi a helyét,
Álmos kis hóvirág hajtja le szép fejét.
Ezüstös üveggömb a gyerekkor képeit
Csillogva szórja szét az éjszaka fényeit.
A kis jászolt óvja egy magas lámpa itt,
Karácsony küldi szét szép angyal-lányait.
Gyerekek örülnek, minden szép, csudajó,
Apu sapkája és orra is csupa hó,
A kéményből csend száll fel, az illat idejő,
A nagy titok aláhull, mint fehér terítő.
Valaha
Arcába markolsz utolsó erőddel
Fejszédet megint egy kidőlt fába vágod
Mosod homlokodról csorgó verejtéked
S éjjel az Oriont kővel hajigálod.
A zsákutca táblát régen felavatták,
A Szőke búzamezőt nyáron learatták,
A cirpelő tücsköt is agyontaposták,
Loboncos csikó sörényem lenyírták.
Lepusztult város ormán semmi-zászló,
Düh és harag vihar szele-tépte rongy,
Utolsó mozdulat egy kínlódó kagyló,
Halála után maradó marék gyöngy.
Fejszédet megint egy kidőlt fába vágod
Mosod homlokodról csorgó verejtéked
S éjjel az Oriont kővel hajigálod.
A zsákutca táblát régen felavatták,
A Szőke búzamezőt nyáron learatták,
A cirpelő tücsköt is agyontaposták,
Loboncos csikó sörényem lenyírták.
Lepusztult város ormán semmi-zászló,
Düh és harag vihar szele-tépte rongy,
Utolsó mozdulat egy kínlódó kagyló,
Halála után maradó marék gyöngy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)