Nem tudom voltatok-e már úgy, hogy egy zenét hallgatva úgy éreztétek, gyógyít. Én már sokszor. Gyógyszer. Ez jut eszembe, de nem is gyógyszer, vitamin. Talán semmi különös nincs a dallamában, de mégis úgy érzed, hogy emelkedik valami a lelkedben. Olyan, mint amikor a találkozóra készülsz a kedveseddel azzal a szelíd bizsergő kaviccsal a gyomrodban. Fáradt vagy és nyűgös, de mégis emelkedsz fel fel fel fel és fel. Nem le, fel. A pánsíp fátyolos lágysága, a dob ritmikus üteme, az a konszonáns harmónia, az egyszerű hangok egymásutánjából fakadó modernség. A hangszerek párbeszéde. Szavak nélkül. Ide már nem kellenek szavak, ez valamilyen másik dimenzió. Címtelen dal, senki dala... most már az enyém! És gyógyulok.
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése