Kísértő múlt

Évek óta menekülök,

Futok mindhiába.

Bár kívül mosolygok,

Lelkem belül árva.

Sokat megmutattam,

Sokan láttok engem.

Bizalmamért cserébe

Csak céltábla lettem.

Azt hittem a terhet

Együtt vinni könnyebb,

S akivel megosztom

Letörli a könnyet.

Nem akartam magam

Bezárni magamba,

Mindent, mi bennem volt

Felírtam egy lapra.

E lapot azután

Megmutattam Nektek,

Remélve, hogy engem

Majd így is szerettek.

Beforrt sebeim fel -

A papír széttépve

Ismét kétség lépett

Reményem helyébe’.