Kevés vagyok kevés vagyok kevés vagyok

Kevés vagyok, súlyos és átléphetetlen falakkal határolt. Korlátos egyén. Nem vagyok képes mindenre. Egyedül. Régen azt hittem mindenre képes vagyok, mindent el tudok érni, minden az akarat. Most pedig tehetetlenül állok dörömbölve a falaimon, engedjetek ki!, melyek ott magasodnak mindenhol. és összeroskadok az aljában. Itt a világ széle, az én világomé. Valaki segítsen, mert kicsi vagyok, és kevés. Valaki segítsen.

Egy összetört tükörbe bámulok, arcomat minden egyes darabjában látom, s kérdezem, ki vagyok én? Anyagba  zárt lélek, az anyag minden korlátjával, a lélek minden gubancával.  Átléphetetlen korlátok, és megoldhatatlan csomók. Önnönmagát forgató kerék, perpetuum mobile. Feloldhatatlan és maradandó.

Kevés vagyok magamat megváltoztatni, és félek is. Test és lélek, mely önmagában elmerül. Szabadságra vágyom, szárnyalni, a nyugalom a kék lég. Lélek és test nélkül. Mire ez a földi lét, és minden mi fáj, és szenvedés, és miért győz mindig a félelem? Minden mi jó, önzés, minden mi szeretet az fáj. S míg itt vagyunk mi marad nekünk földieknek? Pénz, alkohol, munka, szex, cigaretta, s apró örömök, melyek elvonják a figyelmet arról, hogy az élet kőNEHÉZ.