Talán még mindig nem tudom, ki volt Jézus, és mi az ő szerepe. De annyi biztos, hogy különös ember volt, és ezt ő is tudta magáról. A minap megtaláltam a Bibliában is, hogy kijelentette: nagyobb vagyok Ábrahámnál is... Vagy beképzelt volt, vagy tényleg különös. Lehet, hogy nem tudok sok választ. De valaki tegnap azt mondta, hogy nem is kell mindenre válaszolnunk ebben az életben.
Elfogadtam, hogy sokaknak nem kérdések azok, amik nekem kérdések. És talán ez a legrosszabb fajta, mert ezekkel még vitatkozni sem tudok, csak legyintek rá, és azt mondom magamban, barátom, sosem fogsz érteni. Ezek az én titkaim, az én hitem. Az én hitem, amit senki nem vesz el... ha lehetne, megírnám a saját hitvallásom, és szétkiabálnám. De sajnos nem lehet. Titkok.
Jézus? Ostya? Szobrok? Giccsparádé dalok? Ez is a csomagban van... És a titkaim és az értékeim is. A gyertyák és a véletlenek, mikulások. Van akinek a dalok kellenek, vannak akiknek a szertartás, nekem a harangok zúgása. A harangok a csengők a kerepelő az orgona, zúgjon hangosan, és csörömpöljön, kattogjon, csengjen, bongjon, és nekem pedig csorogjanak a könnyeim... nem tudom miért. Feltámadt? Nem tudom mi történik, de a harangokkal együtt megszólal a szívem, és sírni kezd. És azért a pillanatért végigállom a háromórás szertartást is. Nagyszombaton, azaz ma.
Ugyanezt éreztem tegnap este. Én nem tudok ugyanúgy visszatérni. Az is eszembe jutott, ami mindig motoszkál bennem, hogy folyton azt mondjuk, hogy legyen meg a Te akaratod, de mindaz, ami van, az a bennünk élő istenkép szerint a szabad akaratunk eredménye. Istent valahogy mindig jóságosnak, kedvesnek hozzuk ki a nyomoruságunkból, mert kell egy felsőbb, világot mozgató jó, amiben hinnünk kell, különben elvesznénk. Kell valami, amihez visszamehetünk. De mi van, ha ezt a képet csak az ember építette fel bástyaként? Rájöttem, hogy nem ismerem a Bibliát, de szeretném ismerni, és nem azt, amit sokan belemagyaráznak, mert más egy Jehova tanújának, egy kereszténynek, egy ateistának... Magam akarom megtalálni, és nem mások hitét élni. És abban sem hiszek, hogy például a cigitől valaki kevesebb lesz. Már nem dohányzom, és ha tenném, akkor is csak dacból lenne a sok konzervatív ember ellen, akik elítélik azokat, akik nem az ő normáik szerint élnek. Bocs, ez hosszú lett... Szóval tegnap könnyezve hallgattam a harangot, és nem tudtam, hogy hol a szívem és a hitem...
VálaszTörlés