Nyílt levél Ljudmila Ulickajának

Kedves Ljudmila Ulickaja!

Néhány évvel ezelőtt, ajánlották nekem a Daniel Stein c. könyvét. A ajánló referenciaszemély volt /illetve még mindig az/ az életemben, ezért az első adandó alkalommal szaladtam a könyvesboltba és vettem belőle magamnak egy példányt. Sokáig tartott míg kiolvastam, rengeteg részt aláhuzigáltam benne. Nehéz volt, hogy a történet időben és térben, valamint az emberi kapcsolatok bonyolult hálózatán belül is ugrál. 
Aztán kiolvastam a könyvet és azt mondtam: "Hm ez jó könyv volt." Hozzám adott valamit. 
Aztán néhány héttel ezelőtt, a könyvesboltban jártam, és láttam, hogy egy sor Ulickaja-kötet sorakozik a polcon. Találomra levettem egyet, Örökbecsű limlom... Először liliomnak olvastam. Bevallom  a cím elég semmitmondónak tűnt. Aztán belelapoztam és elolvastam belőle egy bekezdést. 
Hiszek a szerelem első látásban. Abból  a bekezdésből már tudtam, hogy ezt a könyvet haza kell vinnem. Egyszerűen szerelmes lettem a könyvbe. Soha nem éreztem még ilyet. Úgy éreztem, hogy az én nyelvemen szól, az én világomról. Biztos, ami biztos kinyitottam egy másik helyen is. És ez az érzés csak felerősödött.
Hiszek abban, hogy létezik valami ember és ember, ember és tárgy, ember és vélemény között, minden emberi kapcsolatban, ami az első pillanatban jön létre és attól a találkozástól fogva él. Nem kellenek hozzá szavak és részletek, mert ez a mély kötelék ott van, mint láthatatlan cérna. Így éreztem magam ott a könyvesboltban ezzel a könyvvel a kezemben.
 Egészen hazáig abban a tudatban éltem, hogy a címe Örökbecsű liliom, mikor is otthon újra elővettem és hosszasan tanulmányoztam a gombokat ábrázoló halványsárga borítást. Aztán vettem észre, hogy félreolvastam a címet. A limlom nagyon tetszett. Ez a ritka magyar szó alázatot és bölcsességet sugárzott. 
Olvasás közben is nemegyszer úgy éreztem, hogy a könyv írója szívemből beszél. Ezzel az olvasmánnyal is lassan haladok, minden bekezdést meg kell emésztenem, és többet újraolvasnom.
Köszönöm, hogy olvashatom a sorait, és köszönöm a magyar fordítónak is.
Egy mély tisztelője: Kanizsai Rita