Csak a babérleveles pörköltre emlékszem.
Hiányodra a vasárnapi asztalnál,
Várakozásban verdesésre a sportpályánál.
Egy nyárra, mikor nem értettem, mi bajod,
Miért nem velünk játszol, ahelyett, hogy őt szidod?
Egy ütközésre, amikor rájöttem, meghalhatok.
Videókra, ahol egy néni jajgatott.
Birodalmat építettél szerelmesen,
Talán unalmas volt neked természetem?
Pedig csak azért hallgatok, mert védekezem.
Hogy nem vagyok elég jó, csak túlléphetnék ezen!
Nem, ne félj, nem hagylak el téged,
Tedd a tenyerembe kis fejecskédet,
Aludj, mert béke van, magányos éj,
Minden rendben lesz, ne félj.
Csak egyet kérek tőled, egyelőre,
hogy bocsáss meg nekem mindent előre.
Én is hoztam, adom, sejtről sejtre száll,
De hiszem, hogy te leszel, ki nyugalmat talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése