Van gyermekem és egész férjem,
A fejem, néha, minek is van?
Van idestova mindig egészségem.
Van kertem, a piros szamócák,
Hajlongnak, édesen mosolyognak,
A ringó rozmaring levélhajócskák
Egy nagy ládában mocorognak.
Van finom, puha takaróm is,
Telefonom, laptopom, tévém,
Van gőzölős jó vasalóm is,
S fagyasztómban mindig egy jégkrém.
Amerre járok, vagy belépek
Magamtól előre köszönök még,
Kettőt előre, egyet hátra lépek
Ha benn lennék, vissza se köszönnék.
Van villanyom, izzik a villany,
Gyűrűm van igaz színaranyból,
S kék töltőtollam vígan illan,
Szájam ma régi dalra hangol.
Hajtottam, szétcincáltam a testem,
S végig maradni hitelesnek,
És jártam a bús Budapesten,
Megfelelni ezer idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Nem mondhatnám, sokakat izgat,
S nem jövök, beteg vagyok másnap,
A munka nélkülem is tovaballag.
De néha megállok az éjen,
Zokogva, nevetve öleljem.
S tartom a kincset és nézem,
És jártam a bús Budapesten,
Megfelelni ezer idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Nem mondhatnám, sokakat izgat,
S nem jövök, beteg vagyok másnap,
A munka nélkülem is tovaballag.
De néha megállok az éjen,
Zokogva, nevetve öleljem.
S tartom a kincset és nézem,
A kincset, a kicsit, az ölemben.
Mint álmából, aki feleszmél,
Fejéhez csapva haragban,
Agyam kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert megvan a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Senki vagyok kinn a világban
De otthon vagyok itthon az égben.
Mint álmából, aki feleszmél,
Fejéhez csapva haragban,
Agyam kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert megvan a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Senki vagyok kinn a világban
De otthon vagyok itthon az égben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése