Nemrég volt tavasz, s nem telt egy-két éjjel,
A szamóca kinőtte magát szanaszéjjel,
Száraz inda, lóg a termés, fehérlik a virág,
Mind egymás mellett, egy túlnépesedő világ.
Egy tő vérét szívja az új élet, a halál,
Egy friss hajtás a fény felé utat talál.
Míg csomó levél csúcsa nyár sebétől szárad,
Gyökere rojtozva szövi át a kádat.
A kertész döntött, vesszen el a kóró-
Nagy helyet foglal, fúj a szél, őszjósló.
Ollóját fogta, és nyirbáláshoz látott,
Míg minden száradó levelet levágott.
Egy-két virág, zöld eper is a kukában landolt,
Mit véletlenül a metszéskor megmarkolt.
S új cserépbe gyömöszölve várt szegény szamóca,
Így készült a télre az evolúció kis kutatója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése