Kinek van rám szüksége ebben a világban?

Kinek van haszna abból, ha okos vagyok, vagy szép? Kinek van haszna abból, ha most megtanulom a magnetosztatikát? Kinek van szüksége bármilyen gyakorlati és elméleti tudásomra? Kinek kellenek a gondolataim? Számít-e, ha valahol ott vagyok, vagy a lényeg csak, hogy plusz egy piros. Plusz 15500 Ft bevétel a kollégiumnak. Miért van órám, ha senkinek nem vagyok hasznára azzal, hogy tudom mennyi az idő.
Az embereknek csak arra van szükségük, hogy meghallgassák őket, hogy figyeljenek rájuk, hogy tanácsot adjanak nekik, hogy együtt sírjanak velük, még inkább, hogy együtt nevessenek. Arra van szükségük, hogy segítsenek rajtuk. De hol maradok itt én? Miért pont rám lenne szükség, amikor ezt egy gép is meg tudja csinálni, vagy a fal. Osszam szét magam úgy, hogy már ne maradjak meg magamnak? Vagy Istennek? Én szétosztom a mindenemet az időmet, és csak azt látom az egészből, hogy aki kapott, nagyon nem érzi mit tart a kezében. Akkor meg miért csináljam?
Miért élek éppen én, ilyen gondolatokkal, ilyen érzésekkel, ilyen talentumokkal, ilyen személyiséggel, amikor nem kell senkinek, és egyedül magam töltekezem belőlem, és mint egy eldugott lámpás vagyok, élek ebben a világban.