Nem tudom, milyen arc néz rám, ha szemtől
szembe itt a tükör arcába nézek,
mily régi arc keresi benn a képet,
csöndes haraggal, mely hamar megenyhül.
Kezem sötétben lassan tapogatja
ki láthatatlan arcom. Fény nyilall át
rajtam.
/Borges: A vak ember/
Kékesből barnába változnak át a képek.
Ki az, akit látok?
Mi az, amit láttok?
Vonásaitokban magam megtalálom,
S a ti fejetekben jelenik meg álmom.
Ki sem mondom, tudod.
Kérded, úgy hazudod.
Ezerféle tükör, ezerféle arcban,
Ezer visszafényben, ezerféle harcban.
Az vagyok neked, minek látni akarsz,
Azt szórom vissza rád, amivel betakarsz.
Válok válva azzá, amivé te teszel,
S nem létezik énem, csak, amiben, hiszel.
Ezerféle arcban ezerféle vagyok,
Van ki barátnak lát, s vannak páran vakok.
Milyen arc néz rám, ha szemed tükrébe nézek?
Magam látom ott, a rengetegből egyet.
Hol van az az egész?
Amit ezer arc néz?
De teljesen meg nem láthat,
Mert minden csak rész-leg mázat
Kér és kap.
Talapzat.
Rajta szobor,
Egy reflektor.
Mást látsz mint a Mari néni,
Ki nem ugyanonnan nézi.
Mert a vállán más árnyék ül,
S lesz a műből sok torzó végül.
Milyen arc néz rám, ha szemed tükrébe nézek?
Gonoszból jóba változnak át a képek.
Nem én változom, én benned változom,
Szemeidbe nézek, s majd csak megtalálom.
Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
VálaszTörlésWeöres Sándor