És vesszél bele a szép tengerkékbe!
Nyújtsd ki kezed, és érintsd meg a semmit,
Ébredj fel, ha netán azt gondolod van mit.
Úgy hiszed, úgy látod, fölötted a biztos a kék,
Pedig semmi az csak a hűs fizika meg a lég.
S nincsen semmi fölötted, csak az űr van,
S az sem biztos, mert ki látta, ki mondja, hogy hol van?
Nézd a gomolygó felhőt, forduló csillagokat,
Szárad a fű, lomboznak a fák, karokat
Növeszt és levegőt vesz a kicsinyke dió,
Az embrió.
Azt hiszi biztos, hogy tüdejét teleszívja
Állatként, biztonságot követel belesírva,
Csak később döbben rá, hogy nem jó helyre került,
Az sem biztos még, valami, ha kihűlt.
Azt hiszi emberré cseperedve a felnőttek mind
Kik nagyok és okosak, boldogság lesz odakint
És jó és szép és örök fiatalság, pedig itt-ott
Őszhajszálak csatát vívó kardja kivillog
Végül dühösen, mereven kulcsolja imára kezét
Mert a harcban a győztes mindig az öröklét,
Mert mind ami ott van, végül nem marad ott.
A halott.
Van minden amit látsz, mégis minden a semmi
Mert az idő teltével megszűnik önmaga lenni.
Nincsen olyan rendszer, melyben mind ami van,
Fix, örök és biztonságot adó, csomagolt zacsiban.
Még a magas matematika, mely pusztán
Az ember az ész és lógika műve, se tisztán,
Se tökéletesen, sose lesz az igazság.
Gödel is Hilbert is megmondta, hogy ez gazság.
Münchhausen belefullad önnön mocsarába
A drága.
Dőlj le hanyatt és nézz fel az égre,
Ismerd be, hogy ennek nincsen sose vége,
Sose volt, sose lesz, sose szép, sose kék.
Minden e földön leesik, belevész.
Úgy hiszed, úgy látod, hogy biztos a holnapi lét,
Reggel ugyanúgy ébreszt lusta zenéd,
S ott van az asztalodon gőzölgő kávéd, meg a zsemle,
És noszogat feleséged, hogy a postáért már légy szíves menj le.
Gondolsz is e arra, hogy van-e ég, süt-e nap,
Éppen elég az, hogy mit hoz a holnap.
S egy biztos csak, hogy bedöglött a fünyíró.
Fanyar-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése