Néha amikor megyek az utcán, azt képzelem, hogy egy film szereplője vagyok. Színésznő. Elképzelem, ahogy szól a lassú zene, a kamera ráfordul arra a gyönyörű naplementére, amit ma láttam, és egy mély érces férfihang bemondja, hogy "Az élet tele van csodákkal..." hatásszünetet tart, és folytatja
"kis dolgokkal. Olyanokkal, amikről tegnap még csak álmodoztunk, ma pedig valóra válnak. Egyik nap azt mondom: Bárcsak... és másik nap valósággá válik. Ez a csoda. Amikor véletlenek történnek, és nem értjük, hogy miért pontosan úgy, ahogy megfogalmaztuk. Amikor az álomból valóság lesz, pedig nem tettünk érte semmit. Ez az ajándék a csoda. Amikor nem értjük, mert, csak úgy volt, véletlenül... "
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
engedjétek hozzám
Ám a templom előtt a téren Egy kis szökőkút működik, kérem! Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós, Galambkergetős, rózsaszagolgatós. Gyerek...
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése