A képmutatás és a bűntudat Egyháza

Jézusi értéket követő ember vagyok. Keresztény vagyok. Katolikus vagyok. Római katolikus vagyok. Ez a négy halmaz azonban egyre szűkül, egyre kevesebb embert ölel magába. Az első halmaz azon emberek halmaza, akik "üdvözülni fognak" - vagy így vagy úgy, hogy a földön, vagy a túlvilágon, ezt nehéz megmondani. Míg az utolsó halmaz ezen embereknek csak igen csekély részhalmazát képezik. És az Egyház nagyon szereti elhitetni, hogy a jó emberek az ő köreiben vannak. Persze ez is sokat változott szerencsére a II. Vatikáni Zsinat óta - azóta azt hirdetik, hogy mindenki üdvözülhet, de milyen érdekes, régen ez sem volt így...
Érdekes gondolat Karl Rahneré, aki anonim keresztényeknek hívja a krisztusi értékek követőit. Vagyis azt mondja, hogy meglepő lesz majd halálunk után, mert a mennyország tele lesz magát egyáltalán nem kereszténynek mondó, de a Jézus által hirdetett tanokat követő emberekkel. Ámbár a felfedezés egyáltalában nem új, hisz maga Jézus mondja: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek." Vagyis az Ítélet napján nem fogja senki megkérdezni, hogy vajon hittél-e Jézus Krisztusban, vagy a Szentháromságban. És ez alapján az a meglepő, hogy mégcsak azt sem kérdezik meg, hogy hittél-e Istenben. A tettek alapján lehet megítélni, mit tettél az életben - avagy "gyümölcséről ismerszik meg a fa".
Elméletileg mi, római katolikusok vagyunk Jézus úgymond első igazi követői, a többi keresztény egyház belőlünk szakadt ki. S nem véletlen, hogy ez a kiszakadás megtörtént, hisz nem kell sokáig magyarázni a búcsúcédulák, vagy a keresztes hadjáratok nem krisztusi voltát. Rég volt, elmúlt, ám az biztos, hogy egyvalami azóta sem változott meg - azt kell mondanom, sajnos. Egyházunk több, mint ezer éve a bűntudat Egyháza. A bűn Egyháza. Nem tudom, miért van ez, nem tudom, hogy miért volna arra szükségünk, hogy folyamatosan rossznak, bűnösnek érezzük magunkat, akik méltatlanok arra, hogy Isten egyáltalán szóba álljon velünk. S mint ilyen földön kúszó férgeknek, minél többször kellene a bűnbocsánat szentségéhez járulnunk, s akkor kis ideig megint tiszták és szentek lehetnénk. Mondjuk három percig, mert utána biztos lesz egy bűnös gondolat a fejünkben. De ha egyszer úgy éreznénk, hogy most semmi rosszat nem tettünk, akkor gőgösek és önteltek vagyunk. 22-es csapdája, ha úgy érzed, hogy nem vagy bűnös, máris bűnös vagy.
De eleve, mi az hogy bűn? Mitől bűn valami, ki mondja meg, hogy bűnt követtem-e el? Erre mondja azt az Egyház, hogy a lelkiismeret - amit viszont nevelni kell, különben nem jelez rendesen! Hát igen, de ez megint egy önmagába záródó kör: arra kell beállítani, hogy akkor jelezzen, amikor az Egyház szerint bűnt követtél el. Mert az nem lehet, hogy valakinek ne jelezzen a lelkiismerete, ha vasárnap nem megy el Szentmisére. És akkor bevezetésre kerül a mindent elsöprő fogalom: "halálos bűn". Bocsánat a szóért, de néhol nevetséges, hogy mi mindenre képesek rásütni azt, hogy az halálos bűn. Számomra a legmegkapóbb ebből a szempontból az az atya volt, aki azt mondta, hogy az önkielégítés halálos bűn. Hát nem tudom hogy van ez, de az biztos, hogy ebben az esetben a kamaszok 95, de talán inkább nagyobb százaléka halálos bűnben él, vagy élt. Erre a témára még visszatérek, de irgalmazzon nekik az ég, ha esetleg idejekorán meghalnak, mert akkor biztos pokolra jutnak! Ez sok minden, csak nem az isteni irgalom.
Vagy: vasárnapi mise. Ha nem mész el, halálos bűn. Ne vicceljenek már, a vasárnapi mise nekünk jó, nekünk adhat. Ez olyan mintha halálos bűn lenne az, ha egy hajléktalan nem megy el az ételosztásra... Isten nem az alapján ítél meg minket, hogy ott voltunk-e a misén, főleg nem az alapján, hogy milyen ruhában voltunk ott. Legalábbis az én hitem szerint. És ez a kategória, a halálos bűn és a bűn kategória összemosódik a másik nagy problémával, a képmutatással és az álszentséggel. Álszent... A német máshogy fejezi ki, talán az most jobban illik: scheinheilig, vagyis látszólag szent. Hogy is értem? Úgy értem, hogy valaki kipipálja, hogy ő bizony elment vasárnapi misére, de a kapualjban már gyújt rá egyik cigijéről a másikra, miközben otthon ennivalóra alig van pénz. Vagy, még benn a templomban, nekem ez a "kedvenc" példám, amikor valaki úgy mondja a Hiszekegyet, hogy "keresztre feszítették a mocskos zsidók". Hát ez sok minden, csak nem keresztény, és úgy gondolom, jobb lett volna ha el sem megy, és ezt nem teszi hozzá. Eleve, keresztény ember milyen alapon zsidózik? Ez biztosan nem Jézus öröksége.
Receptek vannak, mindig mindent megmondanak, hogyan kell csinálni. S ez is az álszentség egyik forrása, mert gyakran az hirdeti legjobban a kereszténységet, akinek az élete ezt fikarcnyit sem tükrözi. Nem véletlen a mondás: bort iszik és vizet prédikál. Prédikál... Ez is az Egyházzal kapcsolatos. S ujjal mutogat mindenki mindenkire, hogy milyen bűnös élete van, bezzeg MI. No, mi máshogy csináljuk? Hát nem...
Számomra a legrosszabb élmény a szexualitáshoz való hozzáállása az Egyháznak. Valahogy ez így tabuként van kezelve, de az biztos, hogy valami bűnös dolognak van beállítva. Nem szabad, házasság előtt biztos nem, házasság alatt meg... Hát akkor sem ám akárhogy, meg majd Ők megmondják, hogy mit szabad és mit nem szabad. Úgy gondolom, hogy a házasság előtti nemi életbe való beleszólás magyarázható, de nem abban a formában, ahogy azt teszik. A házasság utáni szexualitásba való beleszólás viszont már intimitást sért. Úgy hiszem, ez két ember magánügye. Nem értem, miért kell ezért is bűntudatot kelteni. Azt mondják, "bűnös vágyak". Nevetséges, egy vágy nem lehet bűnös. Egy vágy van, mi több, az a vágy természetes. Az lenne a baj, ha nem lenne. Az a baj, hogy mindenkit bűnösnek titulálnak, aki nem pont úgy csinálja, ahogy szerintük helyes. S az embert teszik bűnössé, rosszá - nem pedig a tettet. Lehet hogy valami nem helyes, de attól még valaki nem lesz rossz.

S Isten, ha valóban hisznek is abban, amit tanítanak, akkor is szeretni fog mindenkit, ha rosszat, ha bűnt tesz. És ez a szeretet nem attól függ, hogy valaki meggyónt-e vagy nem, vagy hogy katolikus, vagy nem.