Gyerekek, megtanultam horvátul. Kezemben az igazolás meg a 4-es. Nekem megfelel. Egy év elmúlt, hova tűnt a fáradt ősz, a hideg tél, a szép tavasz. Számot adok. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy megérte-e. Azt mondtam majd megmondom a végén.
Elérkezett a számadás ideje. Hogy megnézd mit kaptál és mit kellett visszaadnod. Sokat, sokért. Az élet olyan nehéz, de szép. Meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal teli. Az egyikből elvesz, a másikhoz hozzáad. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanaz a gyáva és magába zárkózó Rita maradtam. De más mégis. Valami hozzáadott. Ugyanazt a kritikát kapom meg, tehát nem változtam. Vagy mégis.
Megtanultam horvátul. Annyira boldog vagyok. Találkoztam nagyszerű emberekkel. Annyira örülök. Új elméletekkel gazdagodtam. Ennek már kevésbé örülök. Kinyílt a világ. Ettől nagyon félek. Új dolgokkal találkoztam, amikről nem tudom eldönteni, hogy értékek-e vagy nem. Boldog vagyok. Szomorú, hogy el kell mennem. Félek, hogy vissza kell jönnöm. Várom, hogy visszajöjjek.
Olyan sokat kaptam. Boldog vagyok. És akármilyen nehéz, nem akarom abbahagyni a mosolygást.
Jó év volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése