Karlovac már régóta bökte a csőrünket, mindig csak keresztülmentünk rajta. Mígnem rászántuk magunkat.
Egy gyönyörű folyóparton találtuk magunkat, ahol a zuhogó közepén egy kócsag fogadott.
Egy gyönyörű folyóparton találtuk magunkat, ahol a zuhogó közepén egy kócsag fogadott.
A kávét rohamtempóban fogyasztottuk, mert Maks a víz látványára már teljesen beindult. Így végül ez történt:
Majd pedig ez:
A Korana (nem korona, korana) folyón átívelő úszó hidacskán gyalogoltunk át, míg Max keresztülúszta a folyót. A túloldalon hattyúkkal, pávákkal, krokodilokkal és kígyókkal fényképezkedtünk, na persze, csak a hattyúk voltak igaziak. Utána nem bírtunk magunkkal, és beleültünk a pitypangtenger közepére, és fújdostuk a pici ejtőernyőket.
Azután a Dubovac kastályhoz mentünk, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a lemenő nap fényében fürdő városra.
Lefelé pedig boglárkával és csalánnal övezett csodálatos út, és kálvária vezetett a templomhoz. Ahonnan az alábbi húsvéti hangulathoz illő művészfotót is lőttem.
Hristos vaskrse! Vauistinu vaskrs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése