Csillapodó rezgésekről, imáról, energiáról

Ha egy rugóra egy testet akasztunk, a rugót megnyújtjuk, és utána elengedjük, akkor a rugó le-föl mozog periódikusan, szakszóval harmónikus rezgő mozgást végez. (Kit érdekel a harmónikus rezgő mozgás, meg a fizika? Hagyjál már öreg!) Szóval a rugó harmónikus rezgő mozgást végez, elvileg a végtelenségig. Az előző bejegyzésben már láttuk, a tapasztalat ezt mutatja, hogy fizikai világunkban végtelen nincs. És jééé tényleg, ha van elég türelmünk egy fél délutánon keresztül nézni azt a szerencsétlen súlyt a rángatózó rugóval, akkor azt vesszük észre, hogy előbb-utóbb megáll. Ezt nevezzük csillapított rezgő mozgásnak. Csak akkor marad meg a mozgás harmonikussága, ha folyamatosan energiát közlünk a testtel.
És ezt az energiát nevezzük imának életünk folyamatosan csillapodó rezgőmozgásában. Életünk egy fáradó rugó, ami saját magát nem képes mozgatni. Harmóniánkat a világ szennye, a környezetünk, a sérelmeink és a bűneink állandóan csillapítják, és ha nem teszünk arról, hogy az elveszett energiát pótoljuk, akkor a rugó megáll, és az élet értelmét veszti.
Honnan vehetünk energiát? Vehetjük más emberektől, például elvárhatjuk a társunktól, hogy állandó energiaraktárunk legyen, de mivel neki is csak véges sok energiája van nem fogja ezt az elvárásunkat kielégíteni. Nem tudja. Kereshetjük az energiát az alkoholban, bár ezt inkább antienergiának nevezném , mert energiának mutatja magát, holott a hatása pont ellentétes. Hasonlóan a többi élvezeti cikkhez, melyek függést okoznak. Kereshetjük az energiát látványos jócselekedetekben, munkában, de ebben fizikailag megyünk tönkre, ami szintén csökkenti a rugónk harmóniáját.
Mi a megoldás? Olyan energiaforrást kell találnunk ami végtelen sok energiát raktároz. Nevezze mindenki, aminek szeretné. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy minden egyes elmondott imával energiát kapunk ebből a végtelen nagy Valamiből, és mindig pont annyit, ami arra elég, hogy életünk harmóniája megmaradjon.