Hazudtam egész életemben.
A vágyaimban, a szerelemben,
Hazudtam az egész világnak,
Önmagamnak és mindenki másnak.
Az arcomhoz nőttek álarcaim,
S félelmet keltenek harcaim,
Melyek e fagyott követ letépnék,
S végre a világra mosolyoghatnék.
Gyertek ti farkasok, véremet igyátok!
Az utolsó cseppig, mind, ne hagyjátok!
S csupasz szívem inkább ne dobbanjon,
Testem örökké a porban maradjon.
De ne legyek színész, színdarab játék,
Hanem mindig élő dobogó halánték,
Ha kell egyedül, védtelenül,
Hogy a kínok kínja után felállva,
Mosolyoghassak az egész világra.
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése