Gyűlöllek szerelem

Gyűlöllek szerelem, mert fogva tartasz
Tűnj már ki belőlem, két hónapja hallgatsz.
Veszenn ki az álom, megtömött fejemből,
Vesszen el az érzés, meggyötört szívemből.

Micsoda ez a kín, oly megoszthatatlan
nem mondhatom el senkinek csak van
ezért mondom hát el versben mindenkinek
Mert mondanom kell: mondom mindegy kinek.

Iszonyatos szenvedés, nem bírom már tovább
Annyira kietlen, üres most a világ.
Egy szép álom újra, s újra megint rámtör,
Mint egy lidérc kínoz, szaggat itt belülről.

Elhagytak, elvesztem, nem vagyok fontos már
S ha másokról látom, hogy boldogok jobban fáj.
Nincs semmim, senkim se, ki engem szeretne.
Önzőn ember módján, mégis kedveskedne.

Nem tudok, nem tudok, nehéz elszakadni,
Akkor is ha az ész szabad akar lenni.
S az isteni terv is súgja, hagyd szaladni
Ki elhagyott annál, miért akarsz maradni?

Gyűlölöm az érzést, a kínt, a bánatot,
Örülni nem tudok, és mindent elnyomok
Isten szép sugara nem árad belőlem
Csak ez az ocsmányság, úgy hívják szerelem.

Gyűlölöm, hogy nem hagy, nem hagy szabadulni,
Mindent csak megfertőz, a gondolat, ami
Folyton csak kör'lötte forog bolondulva
Soha, bárcsak soha nem ismertem volna.