A rózsa tollából

"Szorosan a karodba simultam, amikor elbúcsúztál tőlem, mielőtt Algírba repülltél, a hangod még ma is a fülemben cseng. Hallom, mint a szívverésemet. Mindig hallani fogom: 'Ne sírj! Szép az ismeretlen, amikor a felfedezésére indulunk. Harcolni fogok a hazámért. Ne nézd a szememet, mert örömömben sírok, hogy teljesíthetem a feladatomat, és bánatomban, hogy könnyezel... Mindennap írj nekem két-három sort, olyan lesz, meglátod. mint egy telefonbeszélgetés, és így nem szakadunk el egymástól, mert minörökre a feleségem vagy. Egymástól távol is együtt leszünk, ugyenúgy éljük majd a napokat, noha nem ugyanazt fogjuk látni magunk körül.'"