Ja és még egy könyv is van:

Herman Hesse:
Demian

Mindenképpen erős kritikával olvasandó könyv. Témája Sinclaire, az elbeszélő, saját énjéhez való eljutása és öntudatra ébredése, melyben egy Demian nevű nagy tehetségű, és csodálatra méltó dolgokat művelő ifjú van segítségére.
A mondanivalója, (amit érdemes megjegyezni belőle), hogy a világban jelen van a rossz is, mégha sokan nem is hajlandók tudomást venni róla. A gonoszt ugyanúgy fel kell ismernünk, beszélnünk kell róla, sőt tisztelnünk kell, viszont nem szabad félnünk tőle. Úgyanúgy tisztelnünk kellene az ösztöneinket, melyeket gyakran a gonosztól származónak gondolunk, pedig ott van bennünk, természetünk része. Sokmindent elfojtunk magunkban, nem merünk róla beszélni, mert a társadalom, vagy az egyház, így nevel bennünket. Mézes-mázas szeretetről, és Jézuskákról van szó, ahelyett, hogy keményen megmondanánk, mi a valóság. Néha (néha) erre van/lenne szükség. Főleg az egyházat ostorozva bizonygatja, hogy a bennünk lévő rossz sem rejtegetendő, és hogy az olyan tabutémákat, mint például a nemiség, sürgősen fel kellene számolnunk, hiszen ezek a vágyak kiírthatatlanok az emberből, és attól, hogy nem beszélünk róluk, csak utalgatunk, vagy esetleg tiltjuk, minden még csak rosszabb lesz.
Másik mondanivalója, hogy ha az ember el akar jutni önmagához, akkor az az út bizony keserves, és magányosan kell végigjárni. És sok szenvedéssel jár.
(A könyv többi részét, hogy új vallás, Abraxas az Isten, Éva asszony és hasonlókat nem kell komolyan venni. Sok keresztény utalása ellenére a könyv bigott embereknek nem ajánlatos.)