Lilába borult a hegyoldal, vetkezik a tarka rét,
Tücsök muzsikával köszönti esthajnal kedvesét.
Méz és áfonya illata száll, mint zeg-zugban a fény,
Fanyar kökény lábát veti pirosló lelkem közepén.
Tündérek és álmok röppennek bazsalygva szerteszét
Zöld ruhájuk fodra suhintja a gyűrűző tó vizét.
Egy utolsó napsugár izzó szemét tenyerébe rejti,
Jő az éj, a vackába húzódó kis mókus is sejti.
Egyetlen ablakban pislog még a sárga mécs,
Bolygatva a tiszta csöndet, dolgozik az agy s a kéz.
Betűk hunyorognak a hófehér papíron,
Egy álmodót talál sírva a felkelő Orion.
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése