Mese

Kis színes kockákból építettem várat
Kacsalábon forgó legó-kocka házat.
És mikor elfogyott a csodakocka készlet,
Tapsoltam, ujjongtam, örültem, hogy szép lett.

Falait nagy gonddal, hosszan rakosgattam
Tetejét, s ajtaját álmokból faragtam.
Egy gyermek festette meg rózsaablakát,
Hagytam átszűrődni képein sugarát.

Magas tornyokat is építettem rája
Hogy hasonlítson egy tündérpalotára.
Kör alakú lépcsős, igazi tornyokat,
Hegyes tetejűt, égbe nyúlót, sokat.

S láss csodát, alighogy az építmény kész lett,
Egy pici zöld tündér az ablakon benézett.
Megtetszett neki a szép színes kastély,
S egyből szaladt is, futott a többiér'.

Meglepődve láttam, ahogy a pötty lények,
A váram ajtaján sorra be-beléptek.
Táncoltak, repkedtek, este bált rendeztek,
Jól érezték maguk, így hát beköltöztek.

Így éltek boldogan, nappal álmot szőttek,
Éjjel kilopózva, alvókhoz repültek.
Szemükre terítve a sok színes képet,
Ajkukra csókolva egy-egy csöppnyi mézet.

Ám egy nap váratlan a földet rengés rázza,
Lépteit egyre csak egyre szapozárra.
Ijedten néznek össze a tündérek,
"Mi történt a világban? Mitől döng az élet?"

A Nagy Testvér sorskeze beleavatkozott,
Ő a hatalmas, ki már mindent tudott,
Meseváram látva elnevette magát,
S megpöccintette egyik pici tornyát.

Lassan, gondolkodva dőlt le a tornyocska,
Nem tudta, hogy miért, így rendelte sorsa.
S ahogy porba hullott, a kockák szétgurultak,
Arcomon a könnyek sorra elindultak.

A Nagy Testvér ezt látva, kajánul vigyorgott,
Hogy megmutassa, újra meglökött egy tornyot.
"Azt hitted? - kis törpe - várad örökké él?
Nem is volt igazi. Az Igazság beszél..."

S sorra döntötte le hitem pilléreit:
A szerelmet, a nagy bűnt, hős-szülőt, szentjeit,
Boldogságot, megértést, hogy létezik szép, jó, igaz,
Hogy a pénz semmiség, nincs gonosz, s eleve gaz.

Összeborult minden, a gyönyörű váram,
Mit oly sok éven át, szépen megmunkáltam.
Nem maradt más hátra, csak egy kupac tört szín
S az öntudatra ébredő, kegyetlen ősi kín.

Hangtalanul sírtam, tudomásul véve,
Nincs kastélyom, s a tündérek kiszöktek belőle.
Váram nem lesz soha már, a kockák összetörtek
A romhalmaz fölött a valóság-szél törtet.