Bármikor amikor előveszem és kinyitom, előpotyognak azok a cetlik, amiket még 2011 júniusában raktam bele. Valamilyen piszkozatpapírról letépdesett fecnik, rajta macskakaparással az akkori gondjaim.
Még sok mindent nem ért, de ezeket még nem mondhatom el neki, mert abból csak újabb sérülések lesznek.
Nagyon bánt, hogy lépten-nyomon meg akar változtatni, és az összes hibámat rámtaszítja, amikor én is tisztában vagyok velük, de ettől még nem tudom őket átlépni.
És egy másikon:
Jó lenne, ha figyelne rám!
És örülök, hogy most már kidobhatom ezeket a papírokat, amiket majdnem két éven keresztül hordoztam a Bibliám hátuljában, tépett papírfecniken macskakaparással írva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Értsétek meg végre már törékeny az igazság mint az üvegpohár ember ember felett ember dolgok felett igaz szívvel ítéletet nem tehet emberség...
-
A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes a lépést tartani. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődés...
-
KÁKA TÖVÉN... Körös-körül rút ingovány. Itt sohasem úszik sovány csolnak, mit habok locsolnak. Evezhetnél bármily daccal, nem b...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése