Mégis csak nő vagyok - Ipak sam žena

Férfiak! Sokatokat legyőztelek már. Legyőztelek titeket a Tátrában. Legyőztelek titeket Rómában. Legyőztelek az iskolában, és néhányatokat az egyetemen is. Legyőztelek, amikor maltert, téglát hordtam, és sódert hánytam, kaput festettem csavaroztam, kalapáltam, fát is vágtam. Az élet nagy dolgain is gondolkodtam, és elolvastam a Világváltás c. könyvet is.
És mégis nő vagyok. Piros körömlakkal a lábamon, rózsaszínben, fehérben, divatban, szépen, hibátlanul. A hajamban, a hosszú, még félig göndör hajamban csillognak a csatok, és most gyenge vagyok. Hagyom, hadd legyek.
Bevallom nem értek a politikához, sem az ekonómiához. Nem vonz a siker sem a pénz.
Még felveszem az XL-es pólót, de csak, ha neked főzök. Még felmászom a Risy-re és a Sljeme-re, de csak, mert szép. Elmegyek futni veled, de csak, mert neked fontos.
És megdicsérlek, ha jó vagy. Rajongok bízva benned. Várlak haza. De csak, mert nő vagyok. Nem tudom megszerelni a biciklimet, te megszereled. Nem tudsz gulyást főzni, én megfőzöm. Nem tudom beállítani az internetet, te beállítod. Nem tudod melyik a legszebb kávézó, én megmutatom.
Értek a szív és a lélek dolgaihoz, a hallgatáshoz (néha kicsit még mindig férfi vagyok,) a kellő pillanatban való megszólaláshoz, hogy lássam, ha bánt valami, hogy kérdezzek, hogy úgy figyeljek, hogy minden idegszálam a tiéd, mint a kutya aki a sündisznóra mered. Hogy megteremtsem a közelséget, és a csapat élére álljak ha kell, Csönd!-et üvöltve, kezem nyomán legyen egység, közösség. S a női intuíció, mindez, mert mégis csak nő vagyok...

Muškarci! Puno od vas sam već pobjedila. Pobjedila sam u Tatrima. Pobjedila sam prema Rimu. Pobjedila sam u školi, nekoliko puta na fakultetu također. Kad sam nosila žbuku, cigle, sipala sam šljunak, farbala sam vrata, stegnula sam šarafe, ukucavala sam ćekićem i cijepila sam stablo. Razmišljala sam o velikih stvari života i pročitala sam knjigu Spasenje svijeta.
A ipak sam žena. Imam crveni lak na noktima na nogu, nosim ružičasti, bijela sam, "in", lijepo, bez grešaka. U mojoj kosi, u mojoj dugi, još uvijek malo kovrčastoj kosi su mali sjajni kopči. A ja sam slaba. A pustim, neka budem.
Priznajem, pojma nemam o politici, ni o ekonomiji. Ne zanima me uspjeh i novac.
Tek nosim majicu u veličini XL, ali samo tada, kad vama kuham. Tek se penjam  Risy i Sljeme, ali samo radi toga što mi je lijep. Tek idem trčati s tobom, ali samo radi toga što je tebi važno.
Što više, pohvalim te, ako si dobar. Zanijem se za tobom prepuštovana na tebi. Čekam te doma. Sve to samo zbog toga što sam žena. Ne znam popraviti bicikl, ti mi popraviš. Ne znaš kuhati gulaš, ja to skuham. Ne znam postaviti internet, ti mi postavljaš. Ne znaš koji je najljepši kafić, ja ti pokazujem.
Imam vješt u stvarima srca i duše. U šutnju (ipak sam još uvijek malo muškarac), u dobro vrijeme progovoriti, da vidim ako si uvrijeđen, da pitam, da pazim na tebe tako da je mi sve živce zategnuto. Kao pas koji strši na jež. Da stvorim blizinu, da stojim prije grupe, kad mora, vičući Tišina!, nakon mojih ruka neka bude zajednica i jedinstvo. A čak ženska intuicija...
Sve to zbog toga što sam ipak žena.