Az elveszett bárány

"Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre". Lk 15,7

Miért van az, hogy a mennyben jobban örülnek annak, ha valaki rossz útról visszajön, és miért nem értékelik jobban azt, aki végig ott volt. Miért?... Tökéletesen igazságtalannak tűnik. Olyasminek, mint a mai autóbiztosítási rendszer. Azoknak nyújt kedvezményt, akik frissen jöttek. Akik évek óta hűségesen egy helyen kötnek biztosítást, azoknak sokkal kisebb kedvezmény jár. Ez utóbbit amúgy mindig felháborítónak tartottam. S nem értettem az előbbit sem.
Vagy a tékozló fiú történetében annyira egyetértettem a fiú bátyjával, akit zavart, hogy öccse, miután jól kiélvezte az életet, hazajött és még őt ünneplik - mikor ő meg, kicsit hozzá nem téve, végiggürcölte otthon az életét, neki sokkal nehezebb volt és még csak nem is értékelik.
Jobban örülnek a mennyben. Vigyük ezt tovább. A mennyország Isten országa. Az Isten országa hol van? Hát hol, itt köztünk! A Földön. Hogy miért örülnek jobban egy visszatérőnek... Azért, mert ő szabad. Szabad akaratából tért vissza. Sokan, akik az atyai háznál maradnak, azért maradnak ott, mert félnek attól, hogy ha elmennek, megbűnhődnek. Hogy nem jutnak a mennyországba. És az az egyetlen vigasztalásuk, hogy azt mondhatják, a másik, aki elment, rosszabb náluk. De ez nem igaz! Nincs jogunk egymás felett ítélkezni. Aki ott marad, az vállalja hogy ott marad. Hisz oly kegyetlen Istenben hisz, aki azt mondja, hogy ha picit is élvezed az életedet, akkor elkárhozol? Ilyen Istenben kár volna hinni. S aki ilyen Istenben hisz, magára vessen. Aki félelemből marad ott, és nem szabad akaratából, azoknak nem nagyon lehet örülni. Pont azért, mert ők nem szabadok. Márpedig félelemből szolga lehetsz, de FIÚ sosem! Nem szerethetünk félelemből. Követhetünk utasításokat félelemből, de az nem belülről fog jönni.
Van azonban egy furcsa tény, amelyre tegnap bukkantam rá. A tékozló fiút ünnepli mindenki, de a testvérének maradt meg a vagyona. A tékozló fiú élete végéig hordozza tékozlása sebeit. Ám testvére pedig... Nos neki sok vagyona van, de nem szabad annak elköltésére.
Néha fontos, hogy elvesszünk. Hogy körbenézzünk, milyen lenne a világ, ha máshogy csinálnánk. Hogy rájöjjünk, a Nap akkor is ugyanúgy felkel és ugyanúgy lemegy. Valóban szabadok vagyunk, s ez a legnagyobb ajándékunk. Ha és amennyiben Isten közelében lenni jobb, mint tőle messze, akkor visszatalál az ember. Csak nem szabad túl messzire eltávolodni tőle.
Ahogy a gyermek is ellöki magától szüleit kamaszkorában. Aztán később, öt-tíz év múlva visszatalál hozzájuk, s mélyebben megérti őket.

1 megjegyzés:

  1. A kegyelem matematikája vérlázító. A pásztor otthagyja a 99 juhot és elmegy megkeresni az egyetlen bárányt. Jézus lábára egy nő egy egyéves keresetnek megfelelő drága nedüt önt, nem lett volna elég kevesebb is? Jézus lekicsinylően szól a bőkezűbb adományokról, miután egy özvegyasszony két aprócska fillért dob a perselybe. A szőlőműves, - aki napszámosokkal művelteti a szőlőjét, - döntése ellentmond mindannak, amit a munkaerő-motivációról és az igazságos bérezésről tudni illik. Egyórai munkáért annyit kapni, mint aki egész nap perzselődik a napon!
    Aztán az Ószövetségben: a kötelességtudó Ézsauval szemben miért a falánk Jákobot választotta ki az Úr? Miért ruházta föl természetfölötti erővel Sámsont a léhűtőt? Miért épp Dávidot a csenevész pásztorfiút kellett kiemelnie a sárból és Izrael királyává választania? És miért ajándékozott bölcsességet épp Salamonnak, aki az előbb említett király házasságtörő szerelmi viszonyának gyümölcse volt?
    A kegyelem botránya fortyog ezen történetek felszíne alatt, míg végül Jézus példázataiban vad erővel tör elő. Melyik épeszű gazda fizetne ugyanannyit egyetlen óráért mint tizenkettőért? Gazdasági szempontból teljes képtelenséggel állunk szemben és Jézus éppen erre akar rámutatni. A kegyelem nem számszerűsíthető, mint a napszám. Lényege nem az, hogy ki az első és ki az utolsó, LÉNYEGE AZ, HOGY NEM MÉRICSKÉLÜNK. A kegyelmet AJÁNDÉKBA kapjuk. Mert ilyen az Isten, bőkezűen ajándékozó.
    A tékozló fiú példázatában Jézus szinte provokálja a hallgatóit - mikor a történetbe beleszövi az idősebb fiú alakját, aki szemrehányást tesz apjának, amiért megjutalmazza a felelőtlen magatartást.
    Frank Craddock igehirdető bele is kontárkodott ebbe a példázatba, hogy ezt a vonalat erősítse: prédikációjában az idősebb fiúra adta föl a gyűrűt és a köntöst, és az ő tiszteletére - engedelmessége és hűsége jutalmául - vágatta le a hízott borjút. Ekkor a templom hátsó soraiból egy asszony ezt kiáltotta: - Ezt eleve így kellett volna megírni!

    De az evangélium nem teljesen arról szól, ahogy mi azt a "szemet szemért, fogat fogért" törvényű világban elképzeljük. És nem is arról szól, hogy a rosszerkölcsű, pazarló, lusta embereket állítaná elénk példaképül. Szó sincs róla!

    Akkor miről szól az evangélium? Mi az Isten üzenete?

    AZ AZ ÖRÖMHÍR, HOGY ÚGY SZERETLEK TÉGED, AHOGY VAGY. (Akár okos, akár buta, akár gazdag akár szegény, akár csúnya, akár szép vagy.) NEM AZÉRT KELL JÓNAK LENNED, MERT ÍGY J O B B A N FOGLAK SZERETNI, hanem azért, mert nem tudunk másképp találkozni, nem tudsz másként az ölelő karjaimba futni. Kell ehhez a te elhatározásod, a lépésed. Mert mikor jót teszel, akkor birtoklod a lényegemet, egy pillanatra eggyé leszünk, és akkor leolvad a jégcsap a szívedről! Megtapasztalod azt a boldogságot, amelyet földi élvezetek, a jólét, a kényelem nem tud megadni, ha hiányzik belőlük a lényegem, a szeretet. Fiam! Ha bármikor képes vagy a lényegem szerint cselekedni, akkor meg tudod érezni a szerető ölelésemet, amellyel a hazatérő fiamat várom az utcakapuban. Értsd meg végre fiam, AZ ÉLET ELTÉKOZLÁSA AZT JELENTI, HOGY NEM TESZED A JÓT - bőven mérve, ahogyan csak az erődből telik.
    Igazad van, jól látod, az a fiam, aki nem ment világgá, a nehézkedési erejéből kifolyólag nem ment el, talán félelemből és gyávaságból nem ment el, - nem szabad választásból, tudatos döntése nyomán, - ezért háborgott. Az még önmagában nem jó, ha valaki nem teszi a rosszat. Mert az is rossz, ha nem tesz semmit.
    Ölelő szeretettel: Apukád, vagy ahogy Jézus hívott - Abba.


    A gondolatokat Philip Yancey könyvéből kölcsönöztem. A címe: Meghökkentő kegyelem

    VálaszTörlés

engedjétek hozzám

Ám a templom előtt a téren  Egy kis szökőkút működik, kérem!  Körbebiciklizős, vízbe pancsikolós,  Galambkergetős, rózsaszagolgatós.  Gyerek...