Kecskepásztor

Ha majd egyszer, miután a ló meghalt, s a madarak kirepültek, és nagyon öreg leszek, és már senkinek nem lesz rám szüksége, kecskepásztor leszek. Nem lesz már szükségem pénzre, mert olyan kevésből is megélek. Nem lesz szükségem nagy házra, mert nem lesz ki lakjon benne. Egyedül leszek, de lesz egy csomó kecském, akikkel törődni kell. A tejre persze nem lesz szükségem, mert nem szeretem, de majd elajándékozom, vagy eladom. Az unokákat persze nagyon fogom várni, de ők akkor versenyt fognak szaladni az élettel, vizsgázni fognak, jönni-menni, pont úgy, ahogy most én.

A világ számomra egy nagyon kis hely lesz. Ott lesz a fű, a meggyfa, amiket megszoktam. Várom majd a halált, ami talán nem is olyan rossz.

És írni fogok. Írni, írni, írni... Leírni az életemet, hogy milyen jó volt élni köztetek. S egyszer talán valaki elolvassa, és akkor már megérte élni ezen a világon.