Wenn ich gehe, dann gehe ich...

Wenn ich gehe, dann gehe ich, wenn ich stehe, dann stehe ich, und wenn ich sitze, dann sitze ich.

Ez a mondat ragadt meg a most vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódó szentbeszédben. Maradjatok meg szeretetemben, erről volt szó, és a pap azt mondta, hogy ebben az evangéliumban van egy szó, ami ott van, de mégis láthatatlan valahogy: maradni. Megmaradni. Egyszerűnek tűnik, mégis talán ez a legnehezebb. Megtalálni Istent helyenként könnyű, én is úgy érzem, sokszor megtaláltam már, de ebben az örömben megmaradni, nos ez tényleg igazán nehéz. S ekkor jött egy történet a rabbiról, akit megkérdeztek, hogy csinálja, hogy ennyire sínen van az élete. Ő mondta a fenti mondatot.

Amikor megyek, akkor megyek, amikor állok, akkor állok, amikor viszont ülök, akkor ülök.

Jójó, mondták a kérdezői, ezt mi is így csináljuk, de mi a titkod, mitől megy jól az életed. Mondtam már, válaszolta a rabbi: Amikor megyek, akkor megyek, amikor állok, akkor állok, amikor viszont ülök, akkor ülök. Rendben, értjük, de mondd már el a titkodat... Ezeket mi is mindig így csináljuk.

Nem - felelte a rabbi. Amikor ti mentek, már álltok, amikor álltok, már ülni akartok, s amikor ültök, ismét állni. Elsőre nem is fogott meg annyira, csak annak örültem, hogy nagy Bécs városában megértek egy német prédikációt, de aztán jobban átgondoltam. Én is mindig a másnapnak, harmadnapnak, jövő hétnek élek. S ami épp aznap van, annak nem tudok örülni. Nem tudok megmaradni egy nap örömében, mert mindig jön valami új. Persze ha az embernek nincsenek távlati tervei, akkor nagyjából meghalt. A kérdés csak az, hogy mik az arányok. Megélni dolgokat csak MOST lehet, holnap nem és tegnap sem. S valahol ebben a képben értelmet nyer az "Élj a mának" felfogás, de nem a hedonista értelemben. Örülj a mának, élvezd a mát, s akkor holnap is jobb lesz visszagondolni rá.