Kérésekről

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, kap. Aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

Jólismert szöveg. Mégis tud újat mondani.
Azt hittem ez ilyen szépen megszerkesztett szöveg, olyan lírai. Bölcsész duma. Kérjetek és adatik, keressetek és találtok... Még versenek is elmenne, csak egypár entert kellene beszúrni, a szavak közé:

Kérjetek, és kapni fogtok
Keressetek és találtok
Zörgessetek és ajtók nyílnak.

Aki kér, annak adnak,
Aki keres, találhat,
A zörgetőnek ajtót nyitnak.

De van-e üzenete is, vagy csak sorbarakott szavak?
Igaz-e az, hogy amit kérek megkapom? Határokon belül... De ki szabja meg a határokat? Mitől lesz ésszerű a határ?

Ha azt kérném, hogy ha kiugrok az ablakon tudjak repülni, hát nem fog menni. Valószínűleg szétkenődnék a betonon, és már csak a lelkem repülne valahova messze el. Ha azt kérném, hogy legyen szőke hajam, nem teljesülne. Ha azt kérném, hulljanak le a csillagok, nem teljesülne.

Akkor meg mi teljesül?

Teljesül, ha azt kéred, legyen picit szép idő. És lehet alkudni: addig míg elindulok, két óra múlva. Add, hogy tudjak adni másoknak: a tanítással a tanítványomnak, a mosolyommal a pirosaknak, az sms-emmel kedvesemnek. Add, hogy megadja a javítási lehetőséget a tanár, add, hogy mindenre legyen időm.

És a nap kisüt, és megtartom életem legjobb óráját, és ott találom magam az emberek között, és azt veszem észre, hogy mindenkihez van egy kedves szavam.

Kis dolgok, de kértem, és megkaptam őket. Az ember örül, ha ajándékot kap, főleg, ha olyat kap, amire igazán vágyik, amit ő maga szeretne. Van, hogy egy kavics vagy egy falevél is sokat számít.

Az ember néha túl büszke ahhoz, hogy kérjen. Megoldom egyedül. Persze jó lenne, ha jobb idő lenne, de az se nagyon érdekel, ha csúnya. Csak akkor kezdünk el szitkozódni, mikor csöpögni kezd az eső, és elázunk a biciklin. Az Isten nem tolja le a sült galambot a torkodon, és nem teszi a párnát a feneked alá. Amit kérsz, azt megadja, de nem teszi neked kényelmessé az életedet. Sokszor nincs rá szükségem. Egyedül is meg tudom írni a zh-t, anélkül is ötös lesz, hogy kértem volna. Anélkül is fel tudok ébredni, hogy kértem volna. Igaz nehezen. Anélkül is el tudok menni közibe, és tudok jókedvű lenni, hogy kértem volna. De milyen önző öröm az. Anélkül is tudok másokkal beszélgetni, hogy kértem volna, hogy adhassak is nekik valamit. De felszínes az a beszélgetés.

Máskor az ember úgy érzi, nem méltó arra, hogy kérjen. Hogy is van a folytatás?   

Avagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tõle, követ ad neki?
És ha halat kér, kígyót ad néki.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jót azoknak, akik kérik tõle?!

Hányszor kaptam pofont anyámtól, amikor azt mondtam éhes vagyok. Hányszor kaptam verést apámtól, ha azt mondtam neki játszon velem. Pedig hányszor rossz voltam. És mégis játszottak velem, és adtak nekem vacsorát. Nem voltam méltó rá, mégis kaptam. Ezerszer és ezerszer érdemtelenül kapok dolgokat. Akár egy ötöst a zh-ra, töriérettségire, angol 100%-os emelt szintűt, akár rózsát, bármi apróságot, Sacher-tortát, azt, hogy elmosogatnak utánam, azt, hogy lesózzák a járdát, ha havas, amikor éppen arra megyek. Nem jár nekem semmi!
Érdemtelenül kapok mindent. Ahogy DA mondaná, nem az érdemeink szerint ítélnek meg minket. És a szeretet sokkal nagyobb annál, mint, hogy azt mérlegelje, hogy a másik vajon megérdemli-e. Isten szeretete.


Kérjetek! Ne legyetek büszkék! Merjetek kérni, és merjetek elfogadni!

Az Isten beszéli az ajándékozás szeretetnyelvét, és a szívességekét is. Csak kérned kell.